Interjú Galambos "Lagzi" Lajcsival | PartizánPOP (teljes verzió)

Bár tömegek imádták a 80-as években, de a Kádár-korszak kultúrpolitikája nem volt hajlandó tudomást venni a mulatós létezéséről. A 90-es évek második felére Galambos Lajos (ismertebb nevén Lagzi Lajcsi) már több millió kazettát és lemezt adott el, de TV-be továbbra is csak azért hívták, hogy gúnyt űzhessenek belőle - és azokból, akik szeretik. Aztán 1997 szilveszterén Lajcsi Dáridója letarolta a magyar televíziót, és egyben megalapozta a TV2 sikereit. Nem sokkal később György Péter “Dáridó – avagy a szocializmus vége” címmel írt cikket a “trombitás nézettségterminátorról”. 2001-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, majd 2003-tól főműsoridőben vezényelte a Szuperbulit a köztévén, ezzel végleg legitimációt szerezve a korábban leköpködött műfajnak. De vajon miért volt olyan büdös a lakodalmas rock az értelmiségnek? És hogyan vált egy diplomás trombitaművész milliók Lajcsijává valamint a vállalkozó-művész prototípusává?