A rendszerváltás utáni magyar éjszakai életben a sorra nyíló szórakozóhelyek miatt a szocialista korból megmaradt, még egyfajta sporttársi visszafogottsággal bíró közterek és parkok sportpályái elég gyorsan menőséget sugároztak. A budapesti közegben Mátyás Dávid pusztán egyike volt azon Nike cipőre áhítozó fiataloknak, akik magasságuk és termetük miatt igazán stílusosan akartak zsákolni a szabadtéri kosárlabdapályákon. Doki becenevére azzal tett szert, hogy a ’90-es évek derekán igencsak unikálisnak számító eszközzel járt-kelt, személyi hívóval, ami minden ingyenesen elérhető alkalmazás használata miatt olyan gyakorisággal csipogott, mintha egy borzasztóan elfoglalt és fontos személy lenne.